Az elmúlt napokban egyfolytában esett az eső, igazi őszi időjárás volt. Valljuk be, ilyen alkalmakra nem szívesen szervezünk kirándulásokat. Azonban, hogyha az ember minden héten kétszer terepgyakorlatra megy, mint a Z-szakon, elkerülhetetlen, hogy borús, ködös, nyirkos, esős időben is útnak induljon. És mint aztán azt később megállapítja, jól döntött, hogy nem maradt inkább a négy fal között.
Már kora reggel óta egyfolytában zuhogott az eső. Mire az egyetemtől Pilisborosjenőre értünk, egy kicsit alább hagyott, mégsem tudtuk elővenni a füzetünket a jegyzeteléshez, így jobb híján telefonba írtuk az elhangzó információkat.
A vízfolyásokat és tócsákat kerülgetve tehát megkezdődött az aznapi terepgyakorlat, időnként meg-megálltunk megnézni néhány növényt. Megbeszéltük a nevüket, néhány jellegzetességüket, illetve a legfontosabbat, hogy hogyan lehet azokat egyszerűen felismerni. Számos növénnyel találkoztunk az út során: előfordult például kökény, kecskerágó, csipkebogyó, galagonya - az ágain zuzmókkal, ördögszekér és akác is. Az utóbbi kapcsán választ kaptunk arra, hogy az országban miért van annyi belőle, és hogy ez milyen következményekkel jár: Az akác Észak-Amerikában őshonos, hazánkba az 1700-as évek elején telepítették, elsősorban az Alföldre, a talaj és a homok megkötésének céljából. Azonban ez egy invazív faj: az új ökoszisztémába bekerülve rendkívül gyorsan terjed, miközben kiszorítja az ottani őshonos fajokat. A gyors terjedésére jó példa, hogy Európán belül hazánkban van a legtöbb akác, így hungarikummá nyilvánították.
Azt is megállapítottuk, milyen kőzet található a bánya helyszínén: friss törési felületre sósavat cseppentettünk. Mivel nem tapasztaltunk pezsgést, így a vizsgált kőzet a dolomit.
Az ösvényen tovább indulva nem sokkal később megpillantottuk Gárdonyi Géza legismertebb regényéből készített film forgatási helyszínét. Az egri vár másolatát a filmforgatáshoz építették, mint az számunkra is kiderült, nem helyi, hanem keményebb, vulkáni kőzetből. A vár a film elkészültével magára maradt, köveit elhordták a környékbeli házak építéséhez, majd később, 2008-ban renoválták, melyet egy emléktábla is jelez a látogatók számára. Nagyon izgalmas volt a vár környékén mászkálni, sok jelenet helyszínét felismertük. 
Utolsó állomásunk az ismert Teve szikla volt, mint ahogyan az sokak számára egyértelmű: nevét kinézetéről kapta. A Teve szikla a körülötte lévő sziklákkal együtt korábban dolomitbányaként üzemelt, napjainkban azonban természetvédelmi terület. Nem is gondoltuk volna, milyen izgalmas a sziklák fala. Ha az ember elég figyelmesen szemléli, a repedésekben kalcit kristályokat vehet észre.
A terepgyakorlat végére már elállt az eső, a köd felszállt, sőt egy kis időre a nap is kisütött. Mégsem sajnáltuk, a korábbi kevésbé jó időt, így is nagyon érdekes volt bejárni Pilisborosjenő területét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése